1. - 'Ms. Tökély'

1. fejezet

- Felség! Fel kéne kelni, ma iskola! - húzta rólam a takarót a szolgálólány.

- Majd felkelek! - fordítottam hátat neki.

- De a királyi házaspár beszélni szeretne Önnel, mielőtt elmenne.

- Ajjj, Istenem! - ültem föl mérgesen, majd elindultam felöltözni. - Hogy én hogy utálom ezt a házat! - trappoltam be szüleim rezidenciájába.

- Dan Ji! - anyám szúrós pillantást vetett rám, amitől kénytelen voltam rendesen köszönteni őket.

- Üdvözletem! Jó reggelt! - hajoltam meg a saját rokonaim előtt. Kislány korom óta erre voltam nevelve, mégsem tudtam megszokni teljesen. Ahhoz túl vad és lázadó természetem volt.

- Ma miután hazatérsz az iskolából, egy fontos megbeszélésre kell eljönnöd velem. Igazából ez egy találkozó. - mondta apám.

- Nagyon örülök! - erőltettem egy cinikus mosolyt az arcomra. - Már alig várom. Ha most megbocsátanak ...indulnom kell. - meghajoltam és kisétáltam. - Na húzzunk! - legyintettem oda a komornyiknak, aki már megszokta különös viselkedésemet.

Felség, az iskola bejáratát ismételten eltorlaszolták a diákok. Azt hiszem itt kell kiszállnia. - mondta a sofőr.

- Felejtse el. Menjen tovább, majdcsak arrébb mennek! - néztem ki az ablakon.

- Igen is, kisasszony.

Tíz perc alatt elértük az iskola kapuját, majd az egyik szolgálóm segítségével kiszálltam az autóból.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

- Na megjött 'Ms. Tökély'. - horkant fel Park Hong Gi, mikor meglátta, hogy a koronahercegnőt, modern, egyedi iskolai egyenruhájában kiszállt a limuzinból, majd pipiskedő liba módjára belavírozott az iskola épületébe, akárcsak ha kifutón lenne.

- Kegyetlen ez a nő. - hitetlenkedtem én is.

- Baekhyun, vigyázz! - szólított valaki. Még épp időben kaptam el a felém röpülő foci labdát, különben lezúgtam volna a konténerről, amin ültünk a srácokkal.

- Ya! Mi van? - rúgtam vissza a labdát.

- Úgy elbambultál, hogy gondoltam nem ártana ha fejbe kólintanálak. Csak nem bejön 'Ms. Tökély'? - emelgette szemöldökét az egyik haverom.

- Hát ezt eltaláltad! A világért sem! Soha. - ugrottam le a nagy ládáról, majd együtt a haverokkal bementünk a terembe.

Óra közepén toppant be a koronahercegnő, nem zavartatva magát, leült a mellettem lévő asztalhoz és elővette pamacsos tollát, amitől elkapott a röhögő görcs.

- Byun Baekhyun! Állj fel! - szólt rám a tanárnő szigorúan. - Mi olyan vicces?

- Semmi. - pillantottam a tollra és a tulajdonosára. Kim Dan Ji észre vette, így felém nézett és tekintetét végigvitte testemen.

- Csak nem a tollamat nevetted ki, te szánalmas kis csontkollekció? - nem volt ideges, inkább lenéző.

- Ya! - mordultam rá. A teremben mindenki huhogni kezdett, feltételeztem ők ezt nem merték volna megcsinálni. - Ki a csontkollekció? Néztél már magadra?

- Mindennap nézek, és elégedett vagyok. - vonta meg a vállát egyszerűen.

- Jézusom, ilyen gerinctelen embert még életemben nem láttam. - csaptam az asztalára, mire ideges arcát rám emelte. Lassan, vészjóslóan felállt és leseperte kezemet az asztalról.

- Ne merd bemocskolni a cuccaimat a vidéki, koszos kezeddel, megértetted? - fúrta arcát az enyémbe, majd fogta magát és kisétált a teremből.

- Hát ez....ez....! - fordultam a tanár felé, de Ő még engem tartott hibásnak. - Elnézést! - rohantam ki, a koronahercegnő után. Megragadtam a kezét, mire kiesett a kezéből minden.

- Mit képzelsz?! - kiabált.

- Én mit képzelek? - kérdeztem vissza ingerülten. - Az egy dolog, hogy te vagy a hercegnő, és természetesen megillet egyfajta tisztelet, de nehogy azt hidd, hogy minden egyes ember felett te uralkodsz! - osztottam ki. - Ennyi erőből egy anakonda is lehetne a vezetőnk, talán ő némivel gerincesebben viselkedne, mint te!

- Hogy merészeled...?! - emelte pofonra a kezét, de én elkaptam még időben. Hogy ne vegyen észre minket senki, betoltam a legközelebbi takarító raktárba, majd nekinyomtam a falnak.

- Eressz el! - arca átváltott dühösről zavarodottá. Arca alig pár centire volt az enyémtől, amitől én nem, viszont Ő nagyon is zavarba jött. Milyen érdekes... - mosolyodtam el féloldalasan. Kívülről makacsnak, nagyképűnek, jégszobornak álcázza magát, most pedig megijed egy fiú közelségétől.

- Kérj bocsánatot! - suttogtam.

- Én kérjek bocsánatot? - háborodott fel. - Inkább neked kéne.

- Megteszem, ha te is. - néztem továbbra is nagy szemeibe. Nagyon szép lány volt, nem lehet tagadni, kevés smink volt rajta, szóval nem tűnt természetellenesnek, de a személyisége egyenesen megbotránkoztató volt.

- Ha kimondom, elengedsz? Húzod a hajam. - fintorgott.

- Bocs. - vágtam rá gyprsan.

- Háh, semmi gond megbocsátok! - lökött arrébb diadalittasan, majd kilibbent a raktárból.

- Ya! Ezt nem arra mondtam! - kiabáltam utána.

- Már késő. Amúgy meg...bocsi, hogy berágott rád miattam a tanár, de ha újra ilyen helyzet adódna, akkor sem cselekednék másképp. - vonta meg vállait, majd elsétált.

- Hát ez a csaj tuti nem komplett! - rúgtam bele a raktárajtóba, majd visszaviharoztam a tanterembe.