Még mindig mereven álltam Baekhyun karjai között, mikor hirtelen elhúzódott. Nem mertem elnézni, sem rá, így tovább bambultam, mint egy fogyatékos. Legszívesebben viszont felpofoztam volna, de nem bírtam megmozdítani a kezem.
- Khm...jó éjt! - mondta zavarosan Baekhyun, majd ott hagyott kinn a teraszon.
- Mi a fene történik velem? - fetrengtem az ágyon. A víz folyt rólam, hiszen amúgy is nagyon meleg volt a szobában, de a gondolat a Baekhyunnal való csókomról még jobban kikészített. Vajon miért csókolt meg? - nyaltam körbe a számat.
- Ez ivott! - esett le, majd felpattantam az ágyamról. Az ajkaimon vörösbor ízt éreztem, ami nem tőlem került oda, hiszen én nem ittam. Pedig viszonylag józannak tűnt, jó igaz kissé ideges volt, de nem látszott rajta, hogy alkohol hatása alatt van. Talán ezért támadott le így...
Valamiért keserűséget éreztem a mellkasomban, és elszomorodtam. Mi lett volna a jobb, ha józanul csókol meg? Akkor minden a feje tetejére fordulna és nem lennénk képesek meglenni egymás mellett, anélkül, hogy zavarban lennénk. Bár..ezzel most is lesznek problémáink, részemről ...biztos.
Határozottan állíthatom, hogy egy szemrebbenésnyit sem aludtam, mégis reggel nagyon fitt voltam. Úgy döntöttem el is megyek futni egyet a tó körül. Felöltöztem melegítőbe és kisasszéztam a szobámból, majd vissza fogtam magam mikor rájöttem, hogy igen különösen viselkedem. Én mindig nyugodt voltam, higgadt és kifinomult. Sosem ugrándoztam össze-vissza, mint valami bolond. Mint most!
Baekhyun megint pont akkor lépett ki a szobájából, mikor elhaladtam az ajtója mellett. Nagyon rosszul nézett ki, sápadt volt és a szemeit is alig bírta kinyitni.
- Hát te...hova... - kérdezte halkan, szemeit pedig próbálta kinyitni, de inkább nem erőlködött tovább.
- Edzeni. - feleltem egyszerűen. - Viszont neked nagyon hulla színed van.
- Milyen kedves... - köhögött. Hát ez remek! Megbetegedett.
- Szerintem feküdj vissza. Mindjárt hívom a komornyikot, hogy intézkedjen.
- Rendben. Köszönöm. - mosolygott halványan, majd visszabotorkált a szobájába. Nagyon betegnek tűnik, lehet hogy mégis itt kéne maradnom? - kérdeztem magamtól, de hamar el is döntöttem. Még mit nem, akkor azt hinné komolyan vettem a tegnapi csókot!
Mire visszaértem, a komornyik azzal fogadott, hogy Baekhyun több napos kikúrálásra szorul, mivel elkapott valami hányásos-hasmenéses-köhögéses vírust.
Akkor legalább nem kell a közelébe mennem...
- A kisasszonyt hívatja. - bökte ki a komornyik.
- Tessék? Én nem megyek be oda! Tele van bacikkal! - ráztam a kezem.
- Ahogy gondolja, Koronahercegnő.
Mégis megtorpantam, mikor Baekhyun szobájához értem. Mit akarhat mondani? Bekopogtam, és résnyire kinyitottam az ajtót.
- Hahó! - dugtam be a fejem. Ő viszont nem válaszolt. Óvatosan bementem és leültem az ágya melletti székre. Baekhyun mélyen aludt, színe kicsit jobb lett, de még mindig sápadt maradt. Hirtelen valami furcsa szúrást éreztem a mellkasomban ...sajnáltam őt.
- Ne felejtsd el Dan Ji...Ő csak a kényszer-férjed. Nem vagy rákötelezve, hogy kedveljed... - motyogtam halkan, mire Baekhyun szemei lassan kinyílottak. - Ya!
- Öhmmm...mit keresel te itt? És mit hangoskodsz? - rázta a fejét.
- Jól vagy? - kaptam a homlokához. - Tiszta izzadt vagy, mindjárt hozok borogatást! - indultam el, de Baekhyun megragadta a kezem.
- Bocsáss meg! - nyögte ki. - Ami tegnap történt...nem...nem jelentett semmit számomra. Nem akarom, hogy azt hidd erőszakoskodásból...
- Helyes. Reméltem is, hogy bocsánatot fogsz kérni. Remélem ilyesmi nem fog többet előfordulni. - nem mertem ránézni arcára, csak azt éreztem, hogy keze lecsúszik az én csuklómról. - Ha máskor iszol, találj meg egy szobalányt, vagy tudom is én. A lényeg, hogy engem kerülj el. - nyeltem egy nagyot. - Most pedig pihenj, mindjárt hozom a borogatást.
Beszaladtam a fürdőbe és bevizeztem egy törülközőt, azt viszont nem tudtam megállni, hogy bele ne nézzek a tükörbe. Amit láttam, nagyon nem tetszett.
Baekhyun...-bármilyen idegesítő is tudott lenni- nem érdemli ezt. Én viszont most nagyon bunkó voltam...ismét. Még akkor is mikor tudom, hogy beteg.
A kijelentése hallatára, hogy 'nem jelentett neki semmit a csók' összeszorult a szívem. Miközben csavartam ki a törülközőt, egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Szomorú voltam, amiért Baekhyun ezt mondta. Úgy látszik...jobban kedvelem Őt, mint hittem...
oo, meddig fogják még ezt csinálni?:( pabok.
VálaszTörléssiess a folytatással!^^ fighting!