4. - A megbeszélés

4. fejezet

- Ezt most nem mondja komolyan? - kértem számon a komornyikot, mikor kijelentette, hogy Baekhyunnal együtt kell suliba mennem. - Nem érdekel, én külön autóval megyek.

- Most mit pattogsz, pár óra múlva férj és feleség leszünk, hozzá kéne szoknod. - támasztotta az ajtófélfát Baekhyun.

- Húzz innen! - röpült felé a párna, de ő sikeresen kivédte.
- Öt perced van! - vigyorgott.

- Látja! Máris parancsolgat nekem, mikor Ő a betolakodó! Csináljon valamit! - hisztiztem az öregnek.

- Sajnálom Felség, én csak a szülei utasításait teljesítem. Tíz perc múlva indul a limuzin. Édesanyja azt mondta, ha nem éri el, gyalog kell mennie! - azzal meghajolt és kiment.

- Hát én ezt nem hiszem el! Miért fordul mindenki ellenem????????

- Te azon az oldalon, én meg ezen az oldalon szállok ki. Rám sem nézel, azt tettetjük, hogy nem ismerjük egymást, megértetted? - mondtam Baekhyunnak a limuzin legtávolabbi üléséről, minél messzebb vagyok tőle, annál jobb nekem.

Baekhyun csak elmosolyodott, majd kiszállt az autóból.

- Császtok srácok! Ma a mennyasszonyommal jöttem, mit szóltok? - pacsizott le a haverjaival. Mérges pillantást lövelltem rá, de semmi haszna nem volt. Ő továbbra is az ellenkezőjét csinálja annak, amit mondok neki.

- Hova mész édesem? - kérdezte nevetve, miután látta, hogy ingerült léptekkel az iskolába vágtatok.

- Kuss! - hátra sem néztem, csak bementem.

Délután, a társalgóban ültünk Baekhyunnal. Csak mi ketten voltunk, és vártuk a szüleimet, vártuk hogy elmagyarázzák a mai menetet. El sem hiszem, hogy arra vagyok kényszerítve, hogy vele házasodjak össze!!! Soha nem akartam férjhez menni, de ha már muszáj, akkor olyasvalakihez, akit kedvelek. Baekhyun pedig nagyon idegesített. Fennhéjázó volt, cinikus, és folyton vigyorgott, mint valami vadalma.

Most viszont mind a ketten csendben ültünk, egymás mellett a kanapén. Aztán hirtelen valami különös érzés kerített hatalmába. Torokköszörülésre lettem figyelmes, majd hirtelen melegem lett.

- Mi a... - kezdtem félhangosan, mire Baekhyun rám kapta tekintetét.

- Hm? - kérdezte, miközben könyökével a térdén támaszkodott.

- Semmi. - legyintettem. - Vagyis...mégis. - erre felkapta a fejét. - Ha majd megházasodtunk...külön szobában lakunk, nem kérjük egymást számon, hogy hol voltunk, lehet mindkettőnknek kapcsolata másokkal, csak persze ügyesen titkolva és csak a nyilvánosság előtt mutatjuk a boldog párt, rendben?

Baekhyun összehúzott szemöldökkel nézett két szemembe, pár percig mereven bámult rám.

- Mi az? - kérdeztem értetlenül.

- Semmi. Legyen ahogy akarod. - vont vállat. Miért érzem, hogy megváltozott a hangulat? Nyomást éreztem a fejemen és rossz érzésem támadt.

- Ha szeretnél te is valamit, mondjad, talán teljesíteni tudjuk! - néztem el más felé.

- Mondd, hogy utálsz! - fordította felém a testét.

- Mi? - odakaptam a fejem, így arcunk nagyon közel került egymáshoz. Meglepődve, nagy szemekkel pislogtam rá. Ő viszont egyáltalán nem volt meglepve.

- Köhöm... - köhögött valaki, mire amilyen gyorsan csak tudtam elhúzódtam Baekhyun arcától. - Bocsássatok meg, ha megszakítottunk valamit, viszont most el kell mondanunk a mai feladatotokat. - mosolygott a király.

- Semmi gond. Természetesen. - hajolt meg mosolyogva Baekhyun.

Mégis mi a fészkes franc volt ez? - néztem rá lopva. Olyan furcsán viselkedik, nem tudok kiigazodni rajta. Miért kérte, hogy mondjam azt neki, hogy utálom? Mit akart ezzel elérni? Egyáltalán ki lenne képes azt kérni, hogy utálják?

- Koronahercegnő, figyelsz? - kérdezte apám.

- Hö? - automatikusan felnyögtem. - Ja, igen. - ráztam meg a fejem. A király tudta, hogy teljesen máshol jár az agyam, ezért inkább Baekhyunnak intézte szavait.

- A ceremónia végén, pedig elmehettek, miután köszöntöttétek a népet. Másnapra rá, pedig egy bált rendezünk, ahol meg kell mutatnotok, hogy milyen jóban vagytok. - fejezte be anyám. - Hogy véletlenül se merüljön fel semmilyen aggodalom népben.

- Cöh... - horkantam fel.

- Teljesíteni fogjuk. - hajolt meg engedelmesen Baekhyun, majd miután a szüleim távoztak, felé fordultam.

- Mégis miért teljesítenÉNK? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt. - Jófiúnak akarsz tűnni a szüleim szemében? Ennyire pénzéhes vagy?

Baekhyun arca elkomorodott.

- Ezt inkább meg sem hallottam. - azzal sértődötten kisétált a szobából.