3. fejezet
Reggel azon nyomban megcéloztam Baekhyun-t és beráncigáltam az egyik raktárba.
- Ajjajj, mit akarsz itt? - vigyorgott kéjesen, de én egyáltalán nem vettem fel a vicceit.
- Figyelj! Két nap múlva esküvő. Még van egy kevés időnk, hogy kitaláljunk valamit. - erőszakoskodtam tovább.
- Már megmondtam, hogy nem csinálok semmit. Miért nem érted meg? - rántotta ki karját a kezemből.
- Ya! Ne legyél ilyen...- néztem rá boci szemekkel, mire elnevette magát.
- Nézzenek oda! A koronahercegnő megalázkodik előttem, azért hogy ne vegyem feleségül! Ez milyen jó címlapsztori lenne... - mutogatott.
- Nem vagy vicces... - ráztam a fejem. Az ajtó hirtelen kinyílott, és diákok százai rontottak ránk fényképező géppel és telefonnal. A kevés helytől Baekhyun karjaiba dőltem, így kénytelen voltam átölelni nyakát, hogy el ne essek. Mind a ketten ijedt arcot vágtunk, szánk tátva maradt és azt se tudtuk, hogy mit csináljunk vagy gondoljunk.
- Igaz az, hogy a koronahercegnő esküvője hétvégén lesz, méghozzá a matek szakos Byun Baekhyunnal? - visították a lányok.
Egy szót sem tudtunk szólni, egészen addig míg az őrök nem jöttek és eltakarították azt a sok embert. Az nem volt elég, hogy a diákok, de a paparazzik is megtámadtak minket, amint kiléptünk a suliból.
- Kisasszony, Uram, szálljanak be! - mondta nekünk a komornyik. Mi behuppantunk a limuzinba.
- Jesszusom! Ennyi állatot! - nézegettem magam a tükörben. - Jesszusom! Ez botrányos. - igazgattam a hajam.
- Höccc! Nem bírod ki, ha nem áll jól egy szál a fejeden, igaz? - mosolygott.
- Örülök, hogy neked ilyen jó kedved van, ahhoz képest, hogy épp az imént szedtek szét minket az emberek. Te ezt el fogod tudni viselni? - sakk-matt!
- Ha nagyon muszáj. - vont vállat.
- Arg! - morogtam rá.
- Minden rendben van, mi történt? - kérdezte a családom, mikor haza értünk.
- Természetesen minden rendben. - hajolt meg udvariasan Baekhyun. Nem hiszem el, hogy már teljesen otthon érzi magát. Sajnos apám és anyám szimpatizált vele, így nem fordíthattam őket ellene.
- Shit! - motyogtam angolul.
- Hogy mondod, hercegnő? - maradt kimért velem anyám.
- Semmi. Elmegyek lefeküdni.
- Várjál. Mutasd meg Baekhyun-ssinak a lakosztályotokat.
- Miféle lakosztályUNKAT? - emeltem ki az utolsó szótagot.
- Nyugalom, még nem lesztek egy szobában, majd csak az esküvő után. - mondta anyám.
- Arról szó sem lehet! - ellenkeztem hevesen.
- Szívesen, Felség! - azzal Baekhyun testével kilökött a szobából.
- Mit képzelsz magadról te falusi... - tenyerét számra tette.
- Már mondtam, hogy nem vagyok falusi.
- Ah, engedj el! - elhúzódtam tőle, majd eltrappoltam a szobámig. Baekhyun viszont ahelyett, hogy megkért volna egy szolgát, hogy vezesse el, utánam szaladt.
- Megmutatod a szobámat, vagy sem? - kukucskált be az ajtón.
- Mégis mi vagyok én? Cselédlány? Kérdezd meg a komornyikot! - vettem le a kardigánom, mert már azt hittem kiment a szobámból. - Mi van nézni akarod, hogy vetkőzöm? - gúnyolódtam.
- Megnézhetem? - nevetett.
- Úgyse mernéd, kis falusi fiú...
Baekhyun kijjebb nyitotta az ajtót, majd besétált és levetődött az ágyamra.
- Mérne' merném? Bár..nem mintha sok látnivaló lenne... - vizslatta végig a testemet.
- Ya! - ragadtam meg a párnát, majd ütlegelni kezdtem, mire ő csak röhögött.
- Naaa! Mit csinálsz? - kacarászott. - Fú de vad itt valaki! - Baekhyun megfogta két könyökömet, és eldöntött az ágyon, ezzel pedig fölém került.
Valami oknál fogva a szívem hevesebben kezdett el dobogni, képtelen voltam tekintetemet levenni az övéről, csak néztem, ahogyan arca egyre közeledett az enyémhez, majd...
- Azt hiszem, én győztem! - mosolyodott el, számtól alig öt centire. Mikor felfogtam, hogy megint csak játszadozott, újból hozzá vágtam a párnát.
- Szemét!
- Na mutasd csak azt a... - kénytelen volt abba hagyni, mert észre vette, hogy a nyitott ajtóban állnak a szobalányok és a komornyik, tátott szájjal.
- Oh. - nyögte Baekhyun. - Elnézést.
- Se....semmi baj. - hajolt meg a komornyik. - Ha szabad lesz, megmutatnám a lakosztályát, Fiatalúr.
- Persze. Köszönöm. - dugta ki a nyelvét rám Baekhyun, majd vigyorogva követni kezdte a szolgát.
Mi....mi volt ez? - ültem tanácstalanul a gyűrött ágyam közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése