10. fejezet
Annyira hiányzott már Dong Woon, hogy másnap ismételten csak vele voltam képes foglalkozni. Rengeteg mindent mesélt a kanadai életéről, és azt is mondta, hogy nagyon sok nemzetiségű ember él ott, bőven akadnak koreaiak is, akikkel szoros barátságot kötött az ott tartózkodása alatt. A nőkre nem mertem rákérdezni...
- Na...megyünk lovagolni? - kérdezte mosolyogva.
- Persze, csak várjál, átöltözöm! - szaladtam fel a szobámba, de útközben belebotlottam Baekhyun-ba. Tegnap szinte nem is láttam, olyan...mintha kerülne engem.
- Jé, te itt laksz még? - mordultam fel.
- Cöh....ezt épp te kérdezed? - vetett rám egy cinikus mosolyt, majd hátat fordított és elsétált. Hát ennek meg mi a baja???
- Na mivan, kijöttél a gyakorlatból? - cukkolt Dong Woon. Igaz, egy ideje már nem lovagoltam, hiszen csak akkor voltam hajlandó lóra ülni, ha Ő is mellettem volt.
- Háhá...lehet...úgy tűnik. - nevettem.
- Mindjárt segítek. - szállt le az övéről, majd fenekemnél fogva feltolt a lóra, amitől nagyon zavarba jöttem. Égő arcomat és heves szívverésemet, a bejáratban álló Baekhyun érdekes arckifejezése szakította félbe. Messziről figyelt minket és szinte szemrebbenés nélkül nézett rám, majd Dong Woonra. Ránk...
Végül fogta magát, intett egyet a komornyiknak és kisétált a nagy kapun. Hova mehet? - kérdeztem magamban.
- A férjed nem bánja, hogy ilyen keveset foglalkozol vele? - kérdezte Dong Woon, mivel ő is észrevette az előbbi jelenetet.
- Mi? - ráztam a fejem. - Á, nem hiszem. Mindkettőnknek meg van a saját élete. Nem szólunk bele, mindketten azzal vagyunk, akikkel szeretnénk.
- Ezt komolyan mondod? - tátotta el a száját. - De hiszen...házasok vagytok...
- Lehet, hogy a nép szemében azok vagyunk, de...nekem nincs szükségem rá. - amint ezt kimondtam, éles fejfájás tört rám, és szúrást éreztem a mellkasomban.
- Ne mondj ilyet! Jó srác, és látszólag kedvel téged....
- Nem tehet róla, hogy Oppa-t jobban kedvelem, mint őt... - csúszott ki a számon, mire Dong Woon arca elkomorult és hirtelen deja vu érzés tört rám. Voltunk már ilyen helyzetben egyszer. Mielőtt elment...
- Dan Ji... - hajtotta le bűnbánóan a fejét. - Tudod, hogy te számomra...mindig is... a kishúgom maradsz... - mondta halkan.
- Fáj a fejem, inkább bemegyek. - ugrottam le a lóról, majd a bejárat felé kezdtem el futni. Már majdnem beértem, mikor valaki karon ragadott és szembe fordított magával. Dong Woon arca pár centire volt az enyémtől, ami teljesen elvette az eszem, csak arra tudtam gondolni, hogy kicsit közelebb hajolok és akkor...
- Dan Ji? - kérdezte lassan Dong Woon, s akkor gondolkodás nélkül rátapadtam finom szájára. Pár másodpercig lefagyva állt, majd lehunyta szemeit és ...Visszacsókolt!!! Amint ajkai az enyémeket kezdte el simogatni, karjaimat nyaka köré fontam, hogy jobban elmélyítsük csókunkat. Végre elérkezett a várva várt idő, végre először megízlelhettem Dong Woon ajkait...
- Koronaherceg, nem ment még el...? - a komornyik hangja ugrasztott szét minket.
Mikor oldalra néztem, megpillantottam Baekhyun-t, aki lemerevedve bámult minket, majd kettőnk közötti hézagot. Olyan sokkot kapott, hogy még a komornyik sem bírta megmozdítani.
- Uram?! - rázogatta. - Koronaherceg!
Baekhyun végre felébredt, majd szigorúan rám nézett és cinikusan elmosolyodott.
- Bocs a zavarásért! - bökte ki és komornyikot egy kissé félrelökve felviharzott a lépcsőn.
- Én...most mennem kell... - szabatkoztam Dong Woon-nak és a komornyiknak, majd Baekhyun után rohantam. Nagyon nem tetszett nekem ez az arckifejezés.
- Baekhyun! - kiabáltam. - Yah! Állj már meg! - ragadtam meg a kezét, de ő azon nyomban kirántotta szorításomból.
- Ide figyelj!!! - indult nekem, mint egy vadkan. - Én ezt nem fogom tovább csinálni, megértetted?! - kérdezte idegesen. - Keres egy másik bolondot, aki képes lesz mindezt végig nézni ölbe tett kézzel, egy olyan valakit aki...egy...egy kicsit sem kedvel és leszarja, mi van veled... rendben? Engem hagyjál békén... - azzal bement és bevágta a szobaajtót.
- Micsoda? - ámultam el. - Keressek egy olyat aki...'egy kicsit sem kedvel'???? - gondolkodtam hangosan. - Ezek szerint Baekhyun....? - berontottam a szobájába. Baekhyun ingerülten dobálta a bőröndjébe a ruháit.
- Kérdezhetek valamit? És őszintén válaszolsz rá? - kezdtem határozottan.
- Persze. Hisz úgyis elmegyek! - rám sem nézett, ezért elálltam útját, miközben a fürdőbe akart menni. Azt szerettem volna, ha csak rám figyel.
- Te... - nyeltem közben egy nagyot. - Te...amit az előbb mondtál...azt...komolyan gondoltad? - néztem bele szép, barna szemeibe. Akkor és ott rájöttem, hogy...hiba volt megcsókolnom Dong Woon-t. Igaz...mindig is vonzódtam hozzá, első nagy szerelmem volt, de...mostanra már csak...régi emlék...
- Azt, hogy nem csinálom tovább ezt? Igen!!! - lökött félre durván.
- Ya! Kedvelsz engem???????? - emeltem fel a hangom. Féltem a válaszától, ezért behúztam fülem-farkam és vártam. Pár percig nem válaszolt, csak a fogkeféjét babrálta.
- Nem akarlak kedvelni... - nyögte ki végül. Az ütő megállt bennem és izzadni kezdtem. Tehát ez azt jelenti, hogy...kedvel!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése