6. - Készülődés

6. fejezet

Másnap dél körül ébredtem föl, csodálkoztam is, hogy senki nem jött be ébreszteni. Olyan jót aludtam, mint még soha, nyugodt voltam és éber.

Köntösben kisétáltam az ajtón, hogy kimehessek kicsit levegőzni a teraszra, mikor Baekhyun épp akkor rontott ki a saját szobájából, egy száll alsógatyában.

- Áááááá! - takartam el a szemem. - Mit művelsz???

- Para van. - takargatta magát. - Elfelejtettem hozni ruhát. Épp hozzád indultam... - mosolygott.

- Félmeztelenül? Hogy elkérhesd az egyik ruhámat? - kérdeztem hisztérikázva, mire elnevette magát.

- Nem egészen, de...ha van egy nem túl lányos melegítőd, akkor odaadhatnád, amíg elmegyek haza a cuccaimért.

- Felejtsd el. Inkább maradj a szobádban, mindjárt hozatok egy öltönyt vagy mit tudom én... - szaladtam le a lépcsőn.

- Ne öltönyt! - kiabált utánam. Csak azért is azt fog kapni, mert tudom, hogy utálná azt a kényelmetlen göncöt. Ennyit pedig megérdemel.

- Mondtam, hogy nem húzok fel öltönyt! - nyomta vissza a kezembe a ruhát.

- Hülyéskedsz? - tettem vissza. - Te most már koronaherceg vagy. Muszáj csinosnak lenned.

- A rendezvényeken az leszek, de most mikor a családomhoz, és bandázni megyek, elég egy kényelmes ruha.

- Nos...az nincsen, úgyhogy vagy ezt húzod, vagy maradsz egy száll alsógatyában, de akkor biztos, hogy kiköltözöm a házból...

- Miért? Zavarban vagy? - fúrta tekintetét az enyémbe. Olyan pajkosan fürkészett, hogy éreztem egyre vörösebb lesz a fejem. - Te zavarban vagy! - kuncogott.

- Kuss! - fordultam el.

- Ez aranyos volt... - tette kezét a vállamra, amitől a gyomrom görcsbe rándult és melegem lett. Itt áll mögöttem egy száll gatyában, én pedig egy köntösben. Ha valaki most meglátna minket, biztos rosszat gondolna.

- Öltözz! De este érj haza! - mondtam rekedt hangon, majd kiviharoztam a szobájából.

- Azt hiszem jobb, ha én is kimozdulok kicsit.... na de...kivel?

Úgy döntöttem elhívom a régi barátnőmet, akiről tudtam, hogy csak azért beszélget velem, mert én vagyok a koronahercegnő, de jelen esetben ez nem igazán érdekelt.

- Nem volt semmi az esküvő. Hogy bírta el a fejed azt a nagy cuccot? - kérdezte In Yae lelkesen. Szemeimet forgattam, hisz tudtam, hogy megjátszott a lelkesedése.

- Nehezen, de sikerült. Bemegyünk ide? - mutattam az egyik üzletre.

Két órán keresztül vásárolgattunk, köszönet képen megajándékoztam In Yae-t egy szép Gucci táskával, hadd legyen boldog. Bár úgy éreztem magam, mintha egy jótékonysági rendezvényen vettem volna részt.

- Ma lesz az a bál? - kérdezte.

- Aha. Szóval kéne nézni valami jó ruhát. Bár... legszívesebben el sem mennék... - miután ezt kimondtam, éreztem, hogy a gyomrom megremeg.

- Kisasszony, eléggé késében van! - szaladt be az egyik szobalány. - Mindenki Önre vár.

- Várjanak csak. Öt perc és megyek. - rúzsoztam be a szám, majd körbe forogtam a tükör előtt.

- Igazán elegáns, koronahercegnő! - lépett be a komornyik is.

- Köszönöm. Mehetünk. - hajoltam meg illedelmesen, majd elindultam lefelé.

Valamiért viszont ideges lettem. Sosem érdekeltek ezek a rendezvények, általában nem törődtem velük és közömbös maradtam. Most viszont izgultam, de hogy miért azt nem tudtam volna megmondani.

- Őfelsége, az újdonsült Koronahercegnő, Kim Dan Ji kisasszony! - jelentett be a komornyik, mire szép lassan elkezdtem lelépdelni a lépcsőn.

Mikor leértem, mindenki tapsolni és hajolgatni kezdett, ami nem hozott zavarba. Amit kiszúrtam az viszont sokkal jobban ledöbbentett. Baekhyun ott állt, fekete öltönyben, haja úgy belőve, ahogy még sosem láttam, úgy nézett ki, mint egy énekes. Helyes arcán először döbbenet, majd széles mosoly jelent meg, miközben engem nézett.

Nem tehettem róla, akaratlanul is, de visszamosolyogtam, majd kinyújtott kezébe helyeztem az enyémet. Egy hosszú pillanatig egymás szemébe néztünk. Akkor és ott arra a dologra, - ami már azóta zargatott, hogy megismertem Baekhyun-t-, végre fény derült. Kezdek érezni valamit iránta....

- Istenem, nee! - rántottam ki a kezem az övéből, mire minden egyes, meglepett szempár rám szegeződött.