11. fejezet
- Mit akarsz...mit válaszoljak? - nézett rám végül.
- Tessék? - kérdeztem zavarodottan. - Azt...amit érzel...miért én mondjam meg?
- Azért, mert mindig te mondod meg, mi legyen... - hajította a fogkefét a mosdóba. - Mindig te szabod meg, hogy hogyan történjenek a dolgok, mindig az van és lesz, amit te akarsz... - közeledett felém vészjóslóan. - Miért érdekel, hogy kedvellek-e? Te úgyis csak azt a Dong Woon-t látod... - végül neki ütköztem a falnak. Baekhyun két tenyerét megtámasztotta a fejem mellett és úgy nézett. - Szóval...min változtatna a válaszom?
Vörös arccal, tekintetemet elkaptam Baekhyun szép arcáról, majd idegesen nyelve megszólaltam: - Ki tudja... - Baekhyun erre felkacagott. Nem értettem a viselkedését, ami igen csak aggasztott.
- Most meg min röhögsz? - váltam ingerülté.
- Azon, hogy feleslegesen teszed magad idiótává... Voltál már valaha őszinte magadhoz? Vagy megtanítsalak rá ÉN? - hajolt közelebb. Szinte éreztem leheletét a számban. Vágytam a csókjára...nagyon is.
- Nincs szükségem a te leckédre... - feleltem határozottan, mire Baekhyun féloldalasan elmosolyodott.
- Igaz is...kérj inkább tanácsot az oppádtól... - rugaszkodott el a faltól.
- Megyek és kérek is... - mondtam durcásan. Az ajtó felé vettem az irányt, de...nem tudtam kinyitni. Be volt zárva.
- Ya!!! Te zártad be? - kérdeztem rémülten.
- Micsoda? - kapta fel a fejét. Nincs bezárva... - jött oda és megrángatta a kilincset. - Mi a franc?! Hééé! Valaki!!!! - dörömbölt az ajtón. - Nyissák ki! Lee Sung komornyik!!! Hahóóóó, valaki!!!!!
- Gyerünk már, nem akarok itt ragadni!!! - rugdostam mérgesen az ajtót.
- Ha lehet ne tedd tönkre az ajtómat. - jegyezte meg Baekhyun.
- Nem mindegy, úgyis elmész?! Ya!!!! Nyissák ki!!!!!!! - visítottam.
Két óra múlva a sarokban ültem, Baekhyun meg az ágyon és próbált telefonálni valakinek, de senki nem vette fel.
- Ezt nem hiszem el...meghaltak, vagy mi van? - mérgelődött. - Senki az ég világon nem veszi fel! -vágta hanyatt magát az ágyon. - Egyáltalán ki zárt be minket?
- Ha megtudom, biztosan megfojtom az illetőt.
- Hátrébb az agyarakkal, te lány! Végül is... nem egy idegennel zártak be...a férjed vagyok...
- Oh igen? Már nem sokáig...nem igaz? - szurkálódtam, de Baekhyun nem válaszolt vissza semmit.
- Elmentem lefürödni. - majd be is zárta magát egy időre a fürdőszobába.
Én addig levettem a kardigánomat és a cipőmet, majd befeküdtem az ágyba és bekapcsoltam a TV-t. Muszáj volt elterelnem a figyelmemet arról, hogy Bakehyunnal vagyok bezárva egy szobába, ráadásul épp most fürdik. Mi lesz, ha itt kell aludnom? - rágtam a körmöm. Az ajtó kinyílott, Baekhyun pedig kilépett egy száll törülközőben.
- Ya! - kaptam a szemem elé. - Nem vennél fel valamit? Muszáj így mászkálnod?
- Nyugi...csak nem lehetsz ennyire kiéhezve, hogy már egy felsőtesttől így felizgulsz? - váltott át ismét kekeckedő hangnembe. Szerencsére már nem volt durcás, bár...ha jobban belegondolok nem biztos, hogy ez jó dolog.
- Mi van??? - ocsúdtam fel. - Mégis...mi...miről beszélsz? Mamaaaaaaaa, ki akarok innen menni! - rug-kapálóztam az ágyon. Ha ezt tovább hagyjuk fajulni, nagyon nagy bajok lesznek.
- Hééé, nyugalom! - vetődött le mellém egy száll alsógatyában. El akartam szaladni, de Baekhyun átkarolta a derekamat és nem engedett menekülni.
- Mit művelsz? Azonnal engedj el!!! - kiabáltam, de nem használt semmit, Baekhyun továbbra is szorosan tartott, majd maga alá gyűrt és csiklandozni kezdett, mire nevetni kezdtem.
- Ya!!! Ne csináld!!! - röhögtem. - Hallod? Ne! - furcsa módon, most először éreztem azt, hogy...mi egy pár vagyunk. A zavargás elmúlt, Baekhyun alsó gatyát viselt, én meg élveztem, hogy csak velem foglalkozik, mint egy igazi házaspár.
- Na...lenyugodtál már? Ha? Haaa? - fogta le a kezem két oldalt, hogy ne tudjak kapálózni. Ez a póz, viszont igen csak félre érthetővé vált, ezért abba is hagytam a nevetést és Baekhyun is a csiklandozásomat. Hosszú percekig csak egymás szemébe néztünk, majd arra lettem figyelmes, hogy Baekhyun arca közelít az enyém felé. Először megijedtem, azután pedig már nem csináltam mást, mint lehunytam a szemeimet és vártam a csókra. Az azonban nem jött. Ugyan Baekhyun ajkai két centire voltak az enyémtől, mégsem érintette meg.
- Khm...azt hiszem aludnunk kéne. - gurult le rólam, majd befeküdt a takaró alá és háttal nekem próbált elaludni. Én is betakartam magam, de a kényelmetlen nadrágom miatt és Baekhyun közelsége miatt nem bírtam elaludni.
- Ha akarod, a bőröndömben van egy kényelmes melegítő alsó, felveheted. - szólalt meg halkan. Tehát nem alszik?!
Odalopództam a bőröndhöz, majd beszaladtam a fürdőbe és áthúztam a nadrágot. Sokkal jobb közérzetem lett. Visszafeküdtem, viszont továbbra sem voltam képes elaludni. Baekhyun hátát néztem, figyeltem hogyan veszi a levegőt és próbáltam visszafogni magam, hogy ne túrjak bele szép, dús hajába.
Hirtelen Baekhyun felém fordult és amint észre vette, hogy őt nézem, szemei kikerekedtek és levegőt sem vett egy percig. Végül elmosolyodott és olyan dolgot tett, amitől megállt a szívem egy pillanatra. Egyik karjával átkarolta a derekam és magához húzott. Homlokunk össze ért, olyan közel feküdtem hozzá, hogy egymás leheletét szívtuk.
A hirtelen zavart, boldog, megnyugtató érzés váltotta fel, majd pár perc múlva mind a ketten, egymás karjaiban, mély álomba merültünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése