7. - A bál

 

7. Fejezet

- Mi a baj? - kérdezte Baekhyun aggódva.

- Semmi, csak...fenn felejtettem a táskámat. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Intettem a komornyiknak, hogy hozza le.

A bál beindult, mi meg Baekhyunnal elindultunk a kaják felé, ugyanis mind a ketten nagyon éhesek voltunk.

- Nem várnál még egy kicsit? Olyan mohó vagy... - takartam el a testemmel, amíg kivett egy egész tál csirke combot. - Ya! Ezt mind meg akarod enni? - csodálkoztam.

- Miért, ez sok? - kérdezte őszintén.

- Tedd le! - parancsoltam rá, ugyanis észre vettem, hogy néhány fontos vendég felénk közeledik.

- Koronahercegnő! Gratulálunk az esküvőhöz. - hajolt meg a nő és a férfi.

- Köszönjük szépen. - előzött meg Baekhyun.

Az este folyamán, vagy száz vendéggel egyelgetünk beszélgetésbe, a végére már teljesen kiszáradt a szám.

- És most...köszöntsük az ifjú házaspárt! Kérem, Koronahercegnő és Koronaherceg... fáradjanak a terem közepére és kezdjék el a nyitó táncot. - mondta be valaki a hangosba.

- Basszus! - tátottam el a szám. - Elfelejtettem a táncot.

- Na mi van...a Koronahercegnő nem tudja, hogy kell táncolni? - hencegett Baekhyun, majd óvatosan megfogta a kezem, amitől kissé zavarba jöttem.

- De...tudok! - húztam erőteljesen magam utána, amitől elengedett egy halk kuncogást. Amint beértünk a táncparkett közepére, annyi ember előtt, képes voltam magamhoz rántani. Baekhyun először nagy szemekkel bámult rám, de mikor elindult a zene, megnyugodott.

Lassan körém fonta karjait, amitől ismét görcsbe rándult a gyomrom, de próbáltam leküzdeni az érzést. Elkezdtünk mozogni a zene ütemére, és néhány perc múlva már mindenki táncolt. Tényleg olyan volt, mint valami igazi lagzi. Kivéve azt, hogy...mi nem szerelemből, hanem érdekből házasodtunk. Ettől viszont elment a kedvem.

- Mi a baj? - kérdezte Baekhyun. Arca közel volt az enyémhez, hiszen nem volt valami magas srác, így ha felnéztem rögtön sötét szempárjával találtam szemben magam.

Megráztam a fejem, majd tekintetemet rászegeztem a mellkasára.

- Tudod...nem lesz jó a házasságunk, ha nem leszünk őszinték egymáshoz... - mosolygott huncutul.

- Nem is érdekem ez a házasság, szóval felőlem olyan lesz, amilyen... - kezdtem el megint bunkózni. Fogalmam sem volt, hogy miért váltottam át hirtelen ellenszenves-módba, talán...nem akartam, hogy még közelebb kerüljön hozzám. Féltettem magam.

Baekhyun arcáról lefagyott a mosoly, a hangulat pedig gyökeresen megváltozott közöttünk.

- Megbocsájtasz? - azzal durcásan elengedett és ott hagyott a terem közepén.

Oké, akkor most mi legyen? - forgolódtam. - Menjek utána? Á, az túl rámenős! Menjek el beszélgetni? Az pedig még nagyobb bunkóság... - végül úgy döntöttem, hogy elbúcsúzom mindenkitől és felmegyek a szobámba azzal az ürüggyel, hogy fáj a fejem.

Éjfélig sem tudtam elaludni, így úgy döntöttem kimegyek egy kicsit a friss levegőre. Szerencsére nem volt túl hűvös, így nem volt szükségem a köntösre, ezért csak a kezemben vittem. Amint kiértem és megpillantottam, magam elé kaptam a köntöst.

- Te mit keresel itt? - kérdeztem rémülten.

- Szívok egy kis friss levegőt. - hátra sem nézett, csak úgy válaszolt gúnyosan Baekhyun. Nagyon lehetett érezni, hogy berágott rám a báli viselkedésem miatt.

- Figyelj...most...tényeg ennyire besértődtél? - közeledtem felé, de amint hátra fordult és gyilkos pillantásokat vetett rám, rögtön meghátráltam.

- Igen, talán meg vagy lepődve?! - emelte fel a hangját. - Tudod..nem vagyok én mártír, hogy egész életemet egy olyan mellett töltsem le, aki konkrétan fosik rám, és nem képes piszkálódás nélkül beszélgetni. Miért kell neked mindig fenn hordanod az orrod? - akadt ki teljesen. Én csak néztem, tátott szájjal, hiszen még sosem láttam ilyennek.

- Miért annyira fontos az neked, hogy jóban vagyunk-e vagy sem? - kiabáltam vissza.

- Ezt most komolyan kérdezed?

- Igen! Nem értem, miért akarsz ennyire jóban lenni velem...! Miért...

Baekhyun hirtelen magához rántott, és vadállat módjára rátapadt szájával az enyémre. Szemeim majd kiestek a helyükről, nem bírtam semmi mást csinálni, csak ott állni karjai között, mozdulatlanul. Egyszerűen...lesokkolt...