9. - A régi barát

9. fejezet

Kijöttem a fürdőből, majd a vizes anyagot Baekhyun homlokára tettem. Idő közben elaludt, így szerencsére nem került erőfeszítésbe érzelmeim leplezése. Megvizsgáltam arca minden egyes szegletét, kicsit tovább elidőzve szemeinél és szájánál. Vidéki fiúhoz képest, nagyon szép és rendezett külsejű volt, igaz némi kelekótyaság szorult belé, sokszor idétlen volt és játékos, de ettől eltekintve az egész kisugárzása boldog és kiegyensúlyozott volt...általában. Mostanában viszont eléggé ingerült és ez a palotabeli életnek és főként nekem köszönhető. Én vagyok az, aki mindig megbántja, csak azt nem értem, hogy...ha végre felismertem a hibáimat, akkor miért nem vagyok képes változtatni rajtuk?! Tudom mit kéne tennem, mégis...a büszkeségem nem engedi, hogy egy viszonylag jelentéktelen, szegény fiúnak helyet adjak a szívemben. Ezt részben a neveltetésemnek fogtam fel, de azért alapvető emberi érzések belém is szorultak ...elvileg.

- Ahhh... - fújtattam, amivel sikeresen felkeltettem Baekhyunt. - Ssss. - csitítgattam, mire pár perc múlva már ismét úgy aludt, mint egy kisgyerek. Haloványan elmosolyodtam aranyos arcán. - Miért teszed ezt velem? - nyúltam sűrű haja felé, de inkább "megállj-t" parancsoltam magamnak. A végén még felébred és akkor nem fogom tudni kimagyarázni magam.

Másnap reggel én is eléggé nyúzottnak éreztem magam. Remélem nem betegedtem meg...

- Kisasszony! - jött be a komornyik. - Egy fiatalúr keresi. Lenn vár a halban...

- Ki az?

- Nem mondta meg a nevét. Azt kérte, mondjam azt, hogy egy 'régi, jó ismerős'.

- Azonnal megyek. Mondja meg neki! - szedtem össze magam, majd miután eltűntettem a karikákat a szemem alól, lesétáltam a halba, de az utolsó lépcsőn meg is botlottam.

- Oppa? - tátottam el a szám, mikor megpillantottam. - Oppa... - leheltem ismét, mire a férfi rám nézett. Olyan lehengerlően festett, fekete öltönyében és gondosan belőtt hajával, hogy a nyálam is kicsordult a látványára.

- Dan Ji-ssi. - mosolygott. - Régen láttalak.

- Oppa...te...mit keresel itt?

- Tegnap érkeztem vissza, Kanadából. Nem is üdvözölsz? - tárta szét a karjait pajkosan. Gondolkodás nélkül felé szaladtam és átöleltem.

Yang Dong Woon, aki egy pár évvel idősebb volt nálam, igazából...jó párral. Én viszont reménytelenül szerelmes voltam belé, egész itt tartózkodása alatt. Apám egyik jó barátjának fia volt, és elég hosszú ideig itt lakott velünk a palotába. Mindig ő vigyázott rám, és együtt játszottunk. Sosem voltam képes elmondani neki az érzéseimet, de mikor megláttam egy másik lánnyal, bevágtam a durcást előtte, majd rohantam a szobámba sírni. Most, hogy újra látom, ismét felocsúdok bármikor, ha hozzám ér. Mindig arról ábrándoztam, hogy ő lesz a férjem, de...nem így lett. Ő elutazott Amerikába, engem pedig itt hagyott, egyedül. Ő volt az egyedüli barátom, Ő benne tudtam csak megbízni, de mikor ő is elhagyott, akkor elhatároztam, hogy ezentúl nem engedek senkit sem közel magamhoz.

- Még mindig gyönyörű vagy. - engedett el és alaposan végig mért. - Hallottam férjhez mentél.

- Igen. - fintorogtam. - Muszáj volt, anyámék elrendezték.

- Na? És hol van?

- Fenn, betegeskedik... - legyintettem. Jobban szerettem volna most másról beszélni. Például, hogy mit csinált ez idő alatt? Volt-e barátnője? Miért jött vissza Koreába?

- Máris kikészítetted? - vigyorgott kajánul.

- Én... - kezdtem volna, de Baekhyun a lépcső aljáról megszólalt:

- Nem éppen. Vírust kaptam el. - jött oda hozzánk. - Jó napot! Byun Baekhyun vagyok! - hajolt meg.

- Ah, ne haragudjon. Felség! - követte Baekhyun példáját Dong Woon.

- Ya, oppa! - szóltam rá. - Előttünk nem kell udvariaskodni!

- Már hogy ne kéne? Ti vagytok a koronaherceg és a koronahercegnő! Bocsássatok meg, hogy elfeledkeztem erről. - intézte szavait Baekhyunnak. - Bár már nagyon régóta ismerem Dan Ji-t, szinte a húgomnak számít, szóval...furcsa ez a stílus számomra.

- A húgod? - dobolt a lábával Baekhyun. - Dan Ji-ssi? Te is bátyád ként tekintesz rá? - szúrós pillantást vetett felém. Tudja! - szorult össze a torkom. Baekhyun egy perc alatt rájött, hogy kedvelem Dong Woon-t.

- Mi...miről beszélsz? - dadogtam. - Ő... a legjobb barátom... - jöttem zavarba.

- Hm...rendben. - mosolyodott el. - Nos..akkor én el is megyek. További jó szórakozást! - köszönt el Baekhyun. Utána akartam szólni, hogy mégis hova megy, betegen, de arra már nem volt időm. Olyan gyorsan tűnt el, mint a kámfor. De... miért tűnt olyan ridegnek, miközben Dong Woon-nal beszélt?

- Nagyon helyes férjed van. - dicsérte Dong Woon.

- Ah...khm...köszönöm. - mondtam halkan, majd megragadtam a karját. - Na...most mesélj!!!!