13. - Az utazás

13. fejezet

Baekhyunnal már több perce csókolóztunk, mikor valaki kopogni kezdett. Ő elhúzódott egy mosoly kíséretében, majd megkérdezte ki az.

- Én vagyok. - hallottam anyám hangját.

- Jesszusom! - rémültem meg. - Nem lenne túl jó, ha itt találna...

- Bemehetek? - kérdezte.

- Egy pillanat. - mondta Baekhyun, majd  az ágyához vezetett és leültetett. - Maradj itt, semmi gáz. - azzal kinyitotta az ajtót anyámnak, aki kíváncsian bekukucskált.

- Itt vagy te is, Koronahercegnő? - annyira utáltam, mikor ilyen formálisan beszélt hozzám, de szólni nem szólhattam, hiszen ezt diktálta az etikett.

- Igen. - hajoltam meg.

- Remek. Nos, akkor...a Királlyal úgy döntöttünk, hogy elküldünk titeket pár napra Jeju-szigetére. - jelentette be.

- Micsoda? - álltam fel ismét. - Jejura? Miért?

- Nos...ezt vehetitek amolyan...nászút féleségnek. Szükségünk van arra, hogy jobban összeismerkedjetek, hiszen...unokákra van szükségünk, ha értitek mire gondolok... - emelgette Baekhyunra szemöldökét.

- Na de...Felség! - szóltam anyámra. - Minek, hiszen még csak huszonegy évesek vagyunk! - ellenkeztem a legkézenfekvőbb érvvel.

- Igen, de a királyi párnak minél előbb kell gyermeket nemzeniük, ez a szabály...

- Khm... - nyögött Baekhyun... - Felség...szerintem ez igen csak elhamarkodott cselekedet lenne...

- Nincs apelláta. Holnap hajnalban indultok! Készülődjetek! - azzal kiment.

- Figyelj...ez...jézusom! - hadovált Baekhyun. Láttam rajta, hogy ez a téma eléggé kínosan érinti, nem is csoda, én konkrétan még fel sem fogtam anyám szavait.

- Nem fogjuk teljesíteni, ennyi. Majd én kimagyarázom magunkat! Azért pakolj be, egy kis kiruccanás nem árt. - nyomtam le a kilincset, de mielőtt kimehettem volna, Baekhyun, tenyerét az én kezemre tette és elállta a kifelé vezető utat. Édesen rám mosolygott majd gyors puszit nyomott az arcomra.

- Jó éjt! - vigyorgott tovább, amitől én kis híján elfelejtettem levegőt is venni.

- Jó...jó éjt! - intettem és gyorsan átszaladtam a szobámba. Szinte egyszerre csuktuk be az ajtónkat. Akkorát vetődtem örömömben az ágyamra, hogy az felnyikordult.

- Ezt nem hiszem el... - vergődtem izgalmamban. Sosem gondoltam volna, hogy Baekhyun csókja után ennyire elvesztem az eszem, de...mikor olyan szenvedélyesen csókolt, úgy éreztem...a Mennyben vagyok. Még most is érzem finom ajkait, mikor megérintem a számat, újra lejátszódik előttem a jelenet.

- Oh...holnap Jeju... - eszméltem fel, majd gyors pakolásba kezdtem.

- A hajnal, az négy órát jelent mindenkinél? - baktattam le a kocsihoz kómásan. Majd össze rogytam, de Baekhyun és a komornyik még időben elkapott.

- Hagyja csak..majd én. - mondta kedvesen Baekhyun, majd egyik karomat átlendítette a vállán és úgy segített be az autóba. Finoman beültetett, majd ő is beült. Fejem rögtön ráhanyatlott vállára, és így aludtam egészen a reptérig.

- Dan Ji-ssi...ébredj...fel kell szállnunk a repülőre... - ébresztgetett Baekhyun. Nagy nehezen sikerült felszállnunk...

Mikor végre megérkeztünk a szigetre, és megkaptuk a szállásunkat, amiről azt sem tudtam, hogyan nézett ki, hiszen csak az ágy érdekelt, az pedig nagyon kényelmesnek tűnt. Amint a komornyik kinyitotta az ajtót, Baekhyun előtt bevágtattam a szobába és leheveredtem a nagy matracra. Körülöttem párnák hada feküdt, s én azok között jócskán elvesztem, de nem érdekelt. Azon nyomban mély álomba merültem.

Aztán később valami mozgolódásra lettem figyelmes. Még mindig hajnal volt, de résnyire kinyílt szememmel láttam, hogy Baekhyun a szobában járkál. Vajon mit csinálhat? - gondolkodtam, de aztán le kellett hunynom a szemem, mert felém közelített. Éreztem, hogy elhúzza az egyik ágyneműt, majd elvesz egy párnát és lerakja az ágy előtti kanapéra. Ez a cselekedete annyira megmozdított, hogy attól kezdve tisztelni kezdtem. Ahogy ismertem, kinéztem volna belőle, hogy mellém fekszik és kihasználja az alkalmat, de ő diszkrét módon elvonult a kanapéra aludni, azért hogy ne ébresszen fel, vagy hogy elférjek az ágyon. Miután eloltotta a villanyt, vártam egy órát, hiszen nem bírtam elaludni, majd odasomfordáltam a kanapéhoz és méregetni kezdtem alvó arcát. Olyan édesen szundított, hogy a szám elé kellett tennem a kezem, nehogy felkuncogjak. Kaja kócos volt, és...mosolygott álmában. Lassan felé nyúltam és kisepertem egy kósza hajtincset a szeméből, mire hirtelen megragadta a kezem.

Majdnem felsikítottam ijedtemben, a szívem hevesebben kezdett el verni, majd miután magához rántott és arcunk közel került egymáshoz, addigra már izzadni is kezdtem. Nyeltem egy nagyot zavaromban. Na...ezt most hogyan magyarázom ki...?

- Tán nem elég kényelmes az ágy, hercegnő? - mosolygott huncutul.

- Mi...miről beszélsz? - néztem el máshova. - Nagyon is kényelmes...szóval...megyek is vissza... - álltam volna fel, de nem engedett.

- A kanapé nem annyira az... - emelgette szemöldökét.

- Hát...sajnálom...holnapra kérek egy másik szobát, hogy mind a ketten kényelmesen tudjunk aludni... - emeltem fel az állam.

- Nem szükséges... - legyintett szabad kezével. - Nekem az az ágy kell... - mutatott a matracra.

- Oké, elintézzük...

- Már megint félre érted... - vigyorgott.

- Te kéjenc! - vágtam vállon, mire még jobban magához húzott és homlokomra egy lágy csókot nyomott.

- Ma megkíméllek... - suttogta fenyegetőzően. - De holnap már melletted alszom.