19. fejezet
Lehunyt szemmel élveztem Baekhyun érintését a pólóm alatt, mikor keze elindult a mellem felé, hirtelen lefagytam. Biztos, hogy...engedni akarom neki ezt? Mi van ha ezek után megváltozik a kapcsoltunk? El tudnám viselni, ha valaki ilyen kerül majd hozzám.
- Meggondoltad magad? - állt le egy pillanatra, miközben tekintetét enyémbe véste. Nem válaszoltam, csak megragadtam nyakát és arcát az enyémhez húztam, majd gyengéd csókot nyomtam finom szájára.
- Akkor most...khm...ezt vehetem 'nem'-nek? - mosolygott elbűvölően, majd nyakamat kezdte el kényeztetni.
Végül a kopogás törte meg a meghitt pillanatot.
- Ezt nem hiszem el... - sóhajtott Baekhyun a számba, majd akaratlanul leszállt rólam és kinyitotta az ajtót.
- Oppa? - pillantottam meg Dong Woon-t az ajtóban. - Mit keresel te itt? - ültem fel.
- Beszélhetnénk egy percet? - pillantott Baekhyunra, akivel egy percig farkas szemet néztek, majd az utóbbi nagy nehezen rávette magát és kisétált az ajtón.
Mikor csak Dong Woonnal maradtam egy szobában, valamiért furcsa érzés fogott el. Pár hónappal ezelőtt, gondolkodás nélkül Őt választottam volna Baekhyun helyett, de most hogy itt van velem egy légtérben, már közel sem izgat annyira, mint anno.
- Figyelj Dan Ji... - kezdett bele kimérten. - Én...valami fontosat kell mondanom...- fújtatott. - Tudom, hogy váratlanul fog érni, de...
- Mi az oppa? - ültem le mellé az ágyra. Gyengéden szemembe nézett, majd haloványan elmosolyodott.
- Inkább megmutatom... - suttogta és.... megcsókolt. Először fel sem fogtam, hogy ajkai az enyémeket simogatják, majd miután feleszméltem, hogy nem az a száj csókol, mint pár perccel ezelőtt, elundorodtam és ellöktem magamtól.
- Oppa? - kérdeztem rémült arccal. - Ez...ez mi volt?
- Sajnálom... - mondta. - Azóta a csók óta...csak rád tudok gondolni. Teljesen megváltoztak irántad az érzéseim, amióta letámadtál...
- Oh.... - kaptam a számhoz. - Én...oppa...én már nem... - ráztam a fejem.
- Inkább maradsz Baekhyun-ssi-val? - emelte fel a szemöldökét. - Nem mindig arról áhítoztál, hogy Én veszlek el majd feleségül???
- De..igazad van. Ez volt az álmom, de...ez megváltozott... - próbáltam volna eltávolodni tőle, de ő rám vetődött és lenyomott az ágyra, maga alá. Hiába kapálóztam, nem használt, hisz Dong Woon erős volt.
- Yaaa! Oppaaaaaaa! Eressz el!!! - kiabáltam, mire az ajtó kivágódott és Baekhyun rontott be. Lefejtette magamról Dong Woon-t, majd ököllel állkapcson törölte.
- Baekhyun! Várj! Ne tedd! - álltam közéjük.
- Hm...ahhoz képest, hogy nyúl béla vagy, van erőd... - mosolygott cinikusan. - De én úriember vagyok, nem fogok megütni egy olyat, mint te! - gurult be Dong Woon.
- Úriember??? - kacagott fel Baekhyun. - Talán más feleségével, -ráadásul akarta ellenére- erőszakoskodni, egy úriemberre vall? Mindjárt adok én neked....!!! - rontott volna rá ismét Baekhyun, de én vissza fogtam.
- Hagyjad! Nem történt semmi. Nem érdekel, érted?! - győzködtem. - Nem jelentett semmit, ígérem. - csitítgattam.
- Ha még egyszer hozzá mersz nyúlni, esküszöm, hogy addig rugdoslak, míg el nem takarodsz a palotából.
- Te mondod, aki egy átlagos városi csenevész? - vitatkozott tovább oppa. - Te csak egy betolakodó vagy, semmi több!
- Oppa!!! Tűnj el innen! - mordultam fel most már én is. - Semmi szükség erre! Elkéstél már mindennel! Menj el!
- Biztos vagy benne, hogy vele akarsz maradni? Én elvihetlek innen, messze...nem kell megfelelned az elvárásoknak, olyan életed lehet, amilyet mindig is szerettél volna, olyan, mint amiket meséltél nekem, mikor kicsik voltunk!
- Nekem itt a helyem. Nem megyek el! - kiáltottam. Addigra már a szolgálók és anyám is felrohant a veszekedés hallatára.
- Mi a fészkes fene folyik itt? - hurrogott le mindenkit anyám. - Dong Woon-ssi, neked miért vérzik a szád? Baekhyun-ssi, Dan Ji? - nézett ránk anyám.
- Semmi, csak kérlek vezessék ki innen Dong Woon oppát. - kértem, majd Baekhyun felé fordultam. Arca még mindig ideges volt, szíve hevesen vert és izzadt.
- Jól vagy? - kérdeztem félve, mire rám kapta tekintetét.
- Te jól vagy? Gyere velem! - húzott a fürdő felé, majd megnyitotta a csapot és arcomat a mosdó felé hajtotta. Mit akar?
- Nem akarom érezni annak a mocsoknak a szagát rajtad...! - mosta meg a számat. Én csak néztem és hagytam, hogy megmossa arcomat, majd megtörölte kapkodva.
Annyira aranyos volt, hogy így irritálta a csók, amit nem ő adott. Tényleg úgy éreztem, hogy az Övé vagyok...
- Baekhyun... - simogattam meg arcát, mire végre hajlandó volt leállni a mozgolódással. Azon nyomban rátapadt ajkaimra és hevesen csókolni kezdett.
- Huh... - szakadtunk el egymástól lihegve. - Így már sokkal jobb... - mosolygott, majd homlokomra nyomott egy puszit és kivezetett a fürdőszobából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése