18. - A vágy

18. fejezet

Kézen fogva sétáltunk a falu felé, a lovak kantárját a másik kezünkben fogtuk. Szinte alig szóltunk egymáshoz, de nem is volt baj, hiszen ami közénk telepedett az nem kínos, hanem kellemes csend volt. Valójában nagyon boldog voltam ettől az érzéstől, és a tudattól, hogy Baekhyun a kezemet fogja és mellettem sétál.

- Miért bámulod a kezünket ilyen sokáig? - tettem fel félve a kérdést.

- Jól mutatnak együtt... - mosolygott elbűvölően.

- A kezeink? - húztam fel a szemöldököm.

- Aha...a kezed pont akkora, hogy beleillik az enyémbe. - láttam rajta, hogy zavarba jött, de így csak még aranyosabb volt. Fejemet a vállára hajtottam és így sétáltunk tovább, majd mikor megérkeztünk a palota bejáratához, a szolgák elvitték a lovakat.

Lassan, ráérősen fellépdeltünk a lépcsőn, de mikor elékeztünk az ő szobájához, szomorú arcot vágva elengedtem a kezét.

- Hát...azt hiszem mennem kell... - nem mertem szép szemébe nézni, így csak a padlót pásztáztam. Baekhyun kezét állam alá téve felemelte fejemet, így már kénytelen voltam ránézni. Tekintete rögtön rabul is ejtett, így esélytelen volt a szabadulásom.

- Nem alszol ma velem? - kérdezte számtól alig két centiméterre, miközben pajkosan figyelte reakciómat.

- Nem. - löktem el magamtól. Nem akartam, hogy azt higgye -most, hogy elmélyült a kapcsolatunk- mindenbe bele megyek.

Szomorú grimaszt vágott, majd gyorsan átölelt.

- Akkor...jó éjt! - puszilta meg az arcom és beslisszant a szobájába.

Három óra múlva sem tudtam elaludni. Folyton csak ez a mai nap járt a fejembe és a gondolatától is melegem lett, így tényleg reménytelen volt, hogy hajnalig elalszom. Őszintén...azt szerettem volna, ha Baekhyun ott fekszik mellettem és gyengéden megcsókol...

Valaki kinyitotta az ajtómat... - eszméltem fel, majd óvatosan felkeltem és odalopóztam a sarokba. A sötéttől nem igazán láttam, ezért felkaptam a legközelebbi lámpát és fegyverként azzal indultam el az ajtó felé.

- Baekhyun? - mikor a Hold bevilágította egy kis részen a szobát, megpillantottam Baekhyun arcát a sötétben. A fiú szinte már lehunyt szemmel rontott nekem és úgy magához rántott, hogy a lámpát elejtettem és önkétlenül is átkaroltam a nyakát, majd ajkaimat kinyitottam, hogy nyelve átcsúszhasson az én számba.

Olyan szenvedélyesen csókolt, hogy beleremegtem az érzésbe, miközben tenyere bejárta a testemet.

- Baekhyun... - leheltem kéjesen, csukott szemekkel. - Mit akarsz? - hülye kérdés volt, magamtól is rájöttem, de mégis megkérdeztem.

- Téged... - nyögte a számba. Erre viszont eltoltam magamtól. Készen állunk mi erre? Hiszen nemrég vallottuk csak be az érzelmeinket, Ő máris le akar fektetni... ez nem igazán tetszett.

- Én... - fújtattam, ugyanis nem igazán tudtam koncentrálni, ajkaival és nedves csókjával a nyakamon. - Nem hiszem, hogy ez... - erre leállt és rám nézett. Szemei kissé csalódottak voltak, de beletörődött.

- Rendben, de...csak egy kicsit...nem bírok betelni veled... legszívesebben csókolnálak egész este, mindenhol....mégha...AZT nem is tehetem...megengeded, hogy... - láttam rajta, hogy tényleg eléggé...hm...bevadult, éreztem az egész testéről áradt a vágy, szemei pedig csillogtak, mikor átöleltem és belecsókoltam szép nyakába, ami következtében szinte rögtön ki is rázta a hideg. Ha mást nem is, annyit igazán megengedhetünk magunknak, hogy...egy kicsit játszadozzunk...

- Ah.... - nyögte, majd elmosolyodott. - Finoman...ha belendülök, nem biztos, hogy le tudok állni... - kuncogtam én is vele.

- Majd én mondom, mikor állj le...

- Hm...el is felejtettem egy pillanatra, hogy kivel is van dolgom...elfelejtettem, hogy nálunk női dominancia uralkodik... - amint ezt kimondta, megvilágosodtam. Tényleg mindig az volt, hogy én parancsoltam, én mondtam meg, mi hogy legyen, neki szinte semmi beleszólást nem hagytam, sosem lehetett mellettem igazi férfi. Hiába éreztem magam vezetőnek, ilyenkor engednem kellene, hiszen én vagyok a nő...

- Igazad van... - csókoltam meg ismét. - Annyit engedek, hogy bármit tehetsz velem, csak Azt nem. - jöttem zavarba. - Még nem. Mit szólsz? - vesztem el szép szemeiben.

- Hm...benne vagyok... - kacsintott, majd ledöntött az ágyra és finom, hosszú ujjaival pólóm alatt, a hasamon kezdett el körözni, miközben falta ajkaimat.