23. fejezet
Csodálatos reggelem volt. A napfény bevilágította a szobát, annyira, hogy majdnem el is vakított, de Baekhyun testével eltakarta, miután észre vette hogy hunyorgok.
- Feküdj csak vissza...kibírom. - mosolyogtam, majd visszahúztam magam mellé. Ismét szorosan átölelt és puha csókot lehelt homlokomra.
- Menni kéne. - sóhajtottam, mivel legszívesebben így maradtam volna még pár napig. - Nemsokára indul a gép.
- Oké. - mondta csalódottan Baekhyun. - Akkor öltözzünk! - szállt ki mellőlem, majd meztelenül a gatyáját kezdte el keresni. Annyira furcsa volt megszokni, hogy már nem kell szégyenlősködni egymás előtt, hogy titkon elnevettem magam formás feneke láttán.
- Ugye nem a fenekemen röhögsz...! - kacagott ő is, majd gyorsan felkapta a boxerét és rám ugrott.
- Ahhhan. Jesszus! - takartam le a fejem. - Neeeeem!
- Na öltözni kéne! - húzta le rólam a takarót, majd felvette a bugyimat és a mutató ujján kezdett körözni vele... - Kapd el, ha tudod! - mondta kéjesen.
- Én hercegnő vagyok, nem szaladgálok az alsóneműim után! - gurultam le az ágyról, majd a bőröndömből kivettem egy újat és felhúztam. Gyorsam magamra kaptam a melltartót is, majd egy topot és egy csőnadrágot. - Már készen is vagyok. Siess! Indul a gép! - húztam magam után a bőröndömet. Baekhyun még mindig félmeztelenül állt, a bugyimmal a kezében, majd mire feleszmélt, hogy le van maradva, addigra én már a kávémat szürcsölgettem.
- Kisasszony? - kopogott be a komornyik.
- Szabad! - vicceltem meg Baekhyun-t, majd mikor a komornyik észre vette, az alsómmal a kezében, félmeztelenül, gyorsan beugrott a fürdőbe és öltözni kezdett.
- Khm... - krákogott a szolga. - A gép felszállásra kész.
- Tíz perc és mehetünk. - intettem.
Mikor haza értünk, a király és a királyné a társalgóban vártak minket, arcukon idegesség és düh. Na vajon most mit csináltunk?! - morfondíroztam miközben Baekhyunnal leültünk a kanapéra.
- Valami olyasmire derült fény, amire egyáltalán nem számítottunk. - kezdte a király kimérten. - Baekhyun...kifáradnál egy kicsit? - rá sem nézett apám, úgy parancsolta.
- Persze. - hajolt meg illedelmesen Baekhyun, majd lopva rám pillantott és kiment.
- Miről van szó? - kérdeztem unottan.
- A minap kiderült, hogy az unoka testvérem még él. - szűrte fogai között.
- Ez nagyszerű! - örültem meg. - Akkor Baekhyun-ssi apja életben van! - pattantam fel boldogan, majd már épp mentem volna ki elújságolni a jó hírt Baekhyunnak, de a király következő mondata miatt, lábam gyökeret vert a földbe.
- A gond csak az, hogy Baekhyun-ssi nem az unokatestvérem fia. Sőt...egyáltalán...semmi köze sincs a családunkhoz. - mondta idegesen.
- Micsoda? - nem hittem el, amit az előbb mondott.
- Átvertek minket, Dan Ji! Byun Baekhyun és a nevelője hazudott a valós személyazonosságukról. Mindenről. - anyám hangja elcsuklott a végén, szinte már sírt.
- Nem hiszem el! - ráztam a fejem. - Biztos valami félreértés történt!!!
- Igen még pedig akkor, mikor összeházasítottunk egy vadidegen, parasztfiúval. - hajtotta le a fejét apám. - Nem lett volna szabad elhinnem az öreg meséjét....
- Akkor sem hiszem, hogy átvertek minket! - nyitottam ki az ajtót, majd Baekhyun rémült arckifejezésével találtam szemben magam. Abból tudtam, hogy hallgatózott és amit apám mondott az igaz. De meg kellett bizonyosodnom róla...
- Igaz, hogy....hazudtál nekünk? - kérdeztem lélegzetet visszafojtva. - Nem apám unokatestvérének a fia vagy, hanem tényleg egy jött-ment senkiházi, aki hazudott egész végig????
Baekhyun szemei szomorúak voltak, fejét lehajtotta és mélyeket sóhajtott. Nem tagadta!!!!
- Sajnálom, Dan Ji... - suttogta.
- Mi? - könnyeztem. - Nem lehet!!! Mondd, hogy ez az egész nem igaz!
- A családomnak generációk óta nem volt pénze, az apám úgy döntött, hogy egy hazugsággal megváltoztatja a jövőnket, így engem ajánlott fel, azt mondván, hogy királyi leszármazott vagyok, és méltó arra, hogy én legyen a koronaherceg.
- Hazudtál nekem! - remegett a szám, miközben beszéltem és meggyötört arcát néztem. - Mindenről!
- Nem! Amit érzek, az nem hazugság! - kapott felém, de én ellöktem kezét magamtól.
- Soha többé ne merj a szemem elé kerülni! - ordítottam, mire odagyűltek az őrök is.
- Őrök! - szólt közbe apám. - Vigyék el az egyik cellába! Megérdemli a büntetést. Keressék meg az apját is!
- Ne! - kiabált Baekhyun. - Dan Ji!!!! Az előző nap maga volt a valóság! Nem hazudtam, mikor bevallottam az érzéseimet! Én...Hidd el! - könyörgött, de én egyszerűen képtelen voltam megszólalni. Csak néztem, könnyes szemmel, ahogyan az őrök elviszik és bilincsbe verik a kezét. Sajnáltam, nem szerettem volna, ha ez megtörténik vele, de...nagyon csalódott voltam és legbelül összetörtem, oly annyira, hogy térdre rogytam a szolgák és a királyi pár előtt. Zokogásba kezdtem és még a király sem tudott felráncigálni a földről még két óra után sem. Csak feküdtem és sírtam a földön, ott ahol kiderült, hogy a Szerelmem egész idő alatt nem csinált mást, csak hazudott szemrebbenés nélkül....és én elhittem, minden egyes szavát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése