14. fejezet
- Búh! - akkorát ugrottam az ágyban, mikor reggel kinyitottam a szemem és Baekhyun arca eltakarta az egész világot, majd ijesztő hangot adott, miközben vigyorgott. A szívbajt hozta rám, borzalmas volt így kelni.
- Ya! - vágtam hozzá a legközelebbi párnát, ami a kezembe akadt.
- Pattanj, vár ránk a Jeju-sziget! - elrugaszkodott a matractól, majd felhúzta a baseball sapkáját, s felém nyújtott egy másikat.
- Ez honnan van? - kérdeztem, miközben kómásan elvettem tőle a sapkát. Vállat vont, majd azt mondta, hogy otthonról hozta.
Szépen lassan felöltöztem, egy csőfarmert és egy egyszerű mintás felsőt kaptam magamra, majd a baseball sapkát és napszemüveget.
- Így el tudunk majd vegyülni? - kérdeztem a tükör előtt állva.
- Reméljük. - állt mögém Baekhyun is. - Na...gyerünk! - karon ragadott, majd maga után húzva elindultunk Jeju központja felé.
Ennyire még sosem voltam felszabadult, mint ebben a pár órában. Igaz az elején vonakodtam mindenféle dologtól, amit Baekhyun rám sózott, például sapkákat próbáltunk, majd szemüvegeket, most pedig egy rózsaszín felhőnek tűnő 'ételt' próbált rám tukmálni.
- Vedd el! Ez vattacukor! Finom! - nyomta a kezembe.
- Tudod hogy ez mekkora kalória-bomba? Tiszta cukor... - fintorogtam, mire Baekhyun elvette az övét mosolyogva.
- Lehet, de...finom.
Szorosan egymás mellett sétáltunk, miközben néhány különös emberen nevettünk, majd hallgattuk az utcai zenét. Érdekes módon, felszabadultabb voltam, mint valaha, pedig már bevallottuk kezdetleges érzéseinket egymás iránt, de ahogy jobban elnéztem a kacsákat etető Baekhyunt, ez az érzelem egyre jobban elmélyült. Csak álltam ott, mosolyogva, miközben néztem a férjemet, akitől pár hónapja még irtóztam.
- Nem jössz ide? - kérdezte Baekhyun, így kirángatva merengésemből.
- Khm...mi? - válaszoltam zavarodottan, mire felkelt és odasétált hozzám. Hosszú ideig a szemembe nézett, majd lassan, óvatosan kezével megkereste az enyémet és összefonta az ujjainkat. A gyomromban pillangók kezdtek el röpködni, minél tovább néztem összefonódott ujjainkra, majd Baekhyun szép arcára. Siltes sapkája oldalra állt, így nem takarta el az arcát.
- Áh... - engedte el hirtelen a kezem, majd zsebébe nyúlt és kihúzott valamit. Hátam mögé ment és a nyakamba akasztott egy szép, ezüstkoronával ellátott nyakláncot, majd is mét elém lépett és mosolyogva méregetett.
- Ezt...miért? - kérdeztem félve és meghatottan.
- Csak úgy... - vont vállat vigyorogva. Zavaromban ismét megvizsgáltam a medált, de akkor Baekhyun lehajolt és ...gyors, finom puszit nyomott az arcomra.
Azon nyomban lefagytam. Váratlanul ért ezen cselekedete, és akkor képtelen voltam máshogy reagálni, hiszen arcom vörössé vált, mire Baekhyun szégyenlős módjára ismét megfogta a kezem, és így sétáltunk tovább a hosszú úton.
Kényelmes és jóleső érzés volt, hogy finom ujjai enyémeket simogatták, miközben a tengerpart felé meneteltünk. Csöndben jártuk az utat, csak a madarak csicsergését és a tenger zúgását lehetett hallani, ami megnyugtató volt, mindkettőnk számára.
- Vigyázz, le ne ess! - szólalt meg Baekhyun. A kiálló köveken egyensúlyozva haladtunk a tengerparton. Nos..ha itt eltanyálok... - abban a pillanatban a lábam megcsúszott az egyik kövön, de Baekhyun szerencsére még időben megragadta a kezem és felhúzott egy nagyobb kőre, ahol ő is állt. Szorosan a mellkasához húzott, s éreztem, hogy szíve hevesebben kezd el verni. Sejtettem, hogy megijedt...
- Mondtam, hogy vigyázz! - még mindig ölelt, amit már nem tudtam mire vélni. Zavarba ejtő helyzetet ő szakította meg, egy még kényesebb cselekedettel.
Elengedett, de kezei még mindig karomon pihentek. Elvesztem szemeiben, annyira igézőek voltak, hogy először észre sem vettem, hogy arca közeledni kezdett az enyémhez. Végül sima, puha ajkait az enyémekhez érintette. Szemeimet lehunytam, hogy még jobban tudjam élvezni.
Ismét magához húzott, de szinte rögtön el is engedett.
- Mmmm... - motyogott. - Menjünk vissza! - bájosan elmosolyodott, majd megfogta a kezem és visszamentünk a házhoz.
Este ahogyan ígérte, még előttem rávetődött a francia ágyra, majd betakarta magát és eljátszotta, hogy alszik. Miután végeztem a zuhanyzással, fülig érő szájjal leültem az ágy szélére gondolkodni. Nem most először alszom vele egy ágyban, mégis...ez egy nászút. Titkon reméltem, hogy elalvás előtt ad még valami puszit, vagy ilyesmit, de miután ránéztem békés arcára, tudtam, hogy ebből már nem lesz semmi. Lekapcsoltam a lámpát, majd én is betakaróztam és nagyot sóhajtottam a plafont nézve.
Baekhyun felkönyökölt, és egy villámcsókot adott a szemem alá, amibe beleremegtem.
- Jó éjt! - pajkosan megfordult, de éreztem hogy mosolyog közben.
- Neked is... - suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése