20. - Eligazítás

20. fejezet

- Koronahercegnő! - szólalt meg anyám. A társalgóban ültünk Baekhyun-nal és a királyi párral, mivel valami oknál fogva hivattak minket. Látszólag elég fontos lehetett...

- Holnap vissza kell utaznod Jeju-szigetére, ugyanis az ottani nép beadott egy kérvényt. A te feladatod lesz, hogy kivizsgáld az ügyet és dönts a lehetséges megoldásokról. A gép holnap reggel indul és minimum egy hétig ott kell tartózkodnod ahhoz, hogy megtárgyalhass mindent. - tudósított kimérten anyám.

Nem igazán volt ínyemre a dolog, hiszen ez azt jelentette, hogy egy hétig távol leszek Baekhyun-tól, és mindennek tetejére Dong Woon is itt lesz a palotában.

- Mindezek alatt a Koronaherceg sem marad tétlenül. - szólt közbe apám. - Velem kell eljönnie Macao-ba, egy üzleti útra...

- Macao-ba???? - ocsúdtam fel, majd mire mindenki rám kapta tekintetét összehúzódtam. - Olyan messze?

Baekhyun felkuncogott, majd óvatosan kitapogatta és megfogta kezem.

- Mindössze három napról van szó. Ne féltsd annyira... - mosolygott a király kajánul. - Amúgy örülök, hogy így összemelegedtetek. Na és mi van Dong Woon-nal? - amint apám kimondta Oppa nevét, Baekhyun teste megfeszült, majd fogat csikorgatva nézett rá kezeinkre.

- Hisz hosszú időn keresztül csak Ő létezett számodra...

- Királyom! - szólt rá anyám, amint meglátta arckifejezésemet.

- Ha nincs más, mi mennénk is... - álltam fel, Baekhyun-t magam után húzva.

- Nincsen. Készülj el holnapra. Jó éjt! - mondta apám.

- Khm.... - köhögött az ajtómban Baekhyun. Nyílván azt szerette volna, hogy rá figyeljek, de attól tartottam hogy akkor elvonná a figyelmemet, már pedig holnapra el kellett készülnöm. - Ennyire sietsz... - jegyezte meg halkan.

- Muszáj. Holnap nem lesz időm...lehet nem is alszom ma. - kapkodtam ide-oda.

Baekhyun közben lefeküdt az ágyamra és kényelmesen elhelyezkedett.

- Pár perc és készen leszek, és akkor szeretnék lefeküdni egy kicsit, még hogy ha nem is alszom... - motyogtam, mire lecsukott szemmel elmosolyodott.

- És? Van elég hely...

Szépen lassan lezuhanyoztam, majd felhúztam a pizsamámat, de Baekhyun még akkor is ott volt az ágyamon. Messziről nézve aludt, ezért odasomfordáltam és lefeküdtem mellé. Ő csendben szuszogott, békés arca teljesen elvarázsolt, nem vágytam semmi másra, csak simogatni akartam szép arcát. Kezemet felemeltem és lassan megérintettem bőrét. A jól eső érzéstől kissé bizsergett a kezem, de tovább folytattam. Arcomat egy síkba helyeztem az övével és onnan figyeltem hogyan alszik. Ha akartam sem tudtam volna letagadni érzelmeimet. Még most is emlékszem, hogyan vélekedtem róla az elején: kukákon ülő parasztfiúnak tartottam, aki tiszta idétlen és képtelen komolyan viselkedni. Ma viszont megmutatta, hogy sokkal alkalmasabb koronahercegnek, mint Dong Woon vagy akárki más...

- Jó képűnek tartasz? - mosolyodott el Baekhyun. A franc, ezek szerint mégsem alszik...

Szemeit kinyitotta és teljesen elmélyültem sötét íriszében.

- Inkább szépnek... - somolyogtam félénken, mire felkuncogott.

- Szép az te vagy... - húzott magához. - Nem is...inkább gyönyörű... - orrunk egymáshoz ért, egymás leheletét szívtuk, de nem zavart, sőt...

- Mindig is ezt gondoltad rólam? - kérdeztem.

- Igen. Mindig szépnek tartottalak, ugyanakkor elviselhetetlennek is... - kacagott, mire meglöktem.

- Ya! Bár...igazad van... - jöttem rá. - Nehéz eset vagyok...

- Minél nehezebb valamit megszerezni, annál édesebb a győzelem.

- Á igen? Ezek szerint csak egy kihívás voltam számodra? - húzódtam volna el, de Ő nem engedett. Nedves ajkait enyémekhez érintette, majd lehunyt szemmel puszit lehelt az arcomra is.

- Nem. - mondta. - Még minidg kihívás vagy és az is leszel...örökké. De ...én ezt szeretem. Szeretem, aki vagy... - suttogta. Ez most nem olyan, mintha azt mondta volna, hogy 'engem szeret'?

Nyeltem egy nagyot lányos zavaromban, majd arcomat mellkasához fúrtam és jó éjszakát kívántam.