27. fejezet
Szinte alig csináltam valamit, már be is esteledett. Baekhyun szépen felöltözve, öltönyben várt a lépcső alján. Én egy egyszerű ruhát húztam fel, egy csillogó magas sarkú cipővel és egy szőrmekabáttal.
- Wáó! Eszméletlenül nézel ki! - bókolt Baekhyun.
- Köszönöm. - pirultam el, majd megfogtam kezét és magam után húztam a kijárat felé.
Miközben sétáltunk fel a színház hatalmas lépcsőin véletlenül megbotlottam, de Baekhyunh azonnal utánam nyúlt, így megakadályozta hogy egy irtózatosan nagyot tanyáljak.
- Legközelebb, kérlek...ne ments meg! - ismét elkapott az az érzés és szemeimben könnyek gyülekeztek. - Hagyd, hogy megsérüljek, kérlek...- maradtam ülve.
Szó nélkül, arcomat pásztázva leült mellém.
- Miért akarnám, hogy megsérülj? - kérdezte halkan. - Az a célom, hogy megvédjelek. Minden egyes kis ütéstől, horzsolásoktól.... bár nem igazán tudom, hogy miért mondom ezt és miért érzem ezt a késztetést ...de így van... - motyogta zavartan.
- Biztos...khm..nem emlékszel semmire? - nyeltem egy nagyot, mire ő megrázta a fejét.
- Nem nagyon....
Fújtattam egyet, majd feltápászkodtam és mondtam, hogy menjünk be, mert mindjárt kezdődik az előadás.
Már lassan két órája ültünk a székben, ami rohadt kényelmetlen volt, ezért mocorogni kezdtem. Közben az előadás a vége felé tartott, ugyanis a bonyodalmak átvették az uralmat a szereplők felett. Mikor a főszereplő megszólalt, hogy a szerelmét autóbaleset érte, rögtön elment a kedvem az élettől is. Ijesztően ismerőssé vált a helyzet, és nem szerettem volna még ilyen formában sem újra átélni a történteket.
- Ki kell mennem! - szóltam oda Baekhyunnak, majd nem törődve az emberekkel, kiszaladtam a folyosóra.
Hangosan lihegni kezdtem, majd a könnyem is kibuggyantak és táskámat eldobva rogytam össze a folyosó kellős közepén. Ismét magamat ostoroztam a történtek miatt, ha én nem lettem volna olyan őrült, hogy megállok a forgalmas út kellős közepén, akkor nem történt volna mindez meg....
- Dan Ji-ssi! - nézett ide-oda Baekhyun. Mikor meglátta, hogy a földön fekszem és sírok, felkapott a karjaiba és bevitt a női wc-be. Kulcsra zárta az ajtót és leültetett a pultra.
- Baekhyun? - kérdeztem szipogva, mire fogott egy kéztörlőt és elkezdte letörölni az arcomról lefolyó sminkemet. Olyan megszokásból gondoskodott rólam, mintha mindenre emlékezne. Gyanús szemekkel figyeltem, hátha észreveszek még valamit a viselkedésén, de ő csak átható pillantással foglalatoskodott arcommal. Gondolkodás nélkül felé hajoltam és ajkaimat övéhez érintettem egy rövid ideig, mire lefagyott.
- Csak egy kérdés... - nem nézett rám, lefele pillantott. - Mi...már...khm...mindenen túl estünk, amin egy házaspárnak túl kellett esnie? - kérdezte pirulva.
- Mi...mire gondolsz? - amint ezt kimondtam, rögtön eszembe jutott. Jézusom, ez most komoly?
Baekhyun lassan felemelte a fejét és rám nézett. Bólintottam mosolyogva, majd karjaimmal átkaroltam nyakát, lábaimmal meg a derekát.
- Akkor remélem megbocsájtasz... - vigyorgott kéjesen, majd olyan keményen húzott magához, hogy levegőt sem kaptam. Falta az ajkaimat, miközben felemelt a pultról és az egyik wc fülkébe vitt és azt is bezárta. Tudtam, hogy képtelenség egy wc-ben szeretkezni, én mégis azt akartam és látszólag Baekhyun sem sakkozni akart, kettesben, egy wc fülkében.
- Ah... - nyögtem két csók között, majd lekaptam Baekhyunról az öltönyt és elkezdtem kigombolni ingjét. Vágyakozva simítottam végig csupasz mellkasán, majd beleharaptam finom nyakába, mire egy mélyről jövő férfias morgást engedett fel. Azon nyomban lehúzta rólam a ruhát, így bugyiban és melltartóban csapódtam neki a fülke oldalának. Pár percbe sem telt, Baekhyun letolta a boxerét, majd az én alsómat is.
Mikor belém hatolt egy hangos nyögést hallattam, majd körmeimet hátába vájtam és egyre szaporábban vettem a levegőt. Merev férfiassága olyan mélyen hatolt belém, hogy már nem az elkeseredettség miatt könnyeztem, hanem a jól eső érzés miatt. Baekhyun egyre gyorsabban kezdett el mozogni bennem, miközben folyamatosan a fülke oldalának nyomott, ami nem volt túl kellemes, de kibírtam, mert közben olyan gyönyör támadt rám, hogy el is felejtettem hol vagyok. Csak az számított, hogy a szerelmem itt van velem és örömet tudok okozni neki, hisz láttam rajta, hogy ő is beleremeg a gyönyörbe, miközben elélvez.
Nedves haját kezdtem el túrni, mialatt kihúzódott belőlem. Először nem bírtunk elszakadni egymástól, én képtelen voltam elengedni, ő pedig még nem nyugodott le teljesen.
- Szeretlek. - fúrtam arcomat a nyakába.
- Ahhhhh.... - nyögött egy hatalmasat, majd arra eszméltem fel, hogy a karjaimban esik össze.
- Baekhyun! - kaptam utána ijedten. - Baekhyun! Mi a baj? - ébresztgettem, de hiába...elvesztette az eszméletét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése